A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Burokba zárt gondolat.
Annyira fáj már.
A semmibe vesző gondolat.
Az idő burokba zár.
És végtelen idő elrejti a vágyakat.
Az ember sóhajt.
A sóhaj a semmibe vész.
Mint a ködbe rejtett angyal.
Érzed de nincs szemed bármerre néz.
Te elnyomó gonosz világ.
Mond mért kínzol ha annyira fáj.
Érzem lelkem a szabadba vágy.
Neked nem kell ,hogy burokba zárj.
Érzem megöl a vágy.
Kérlek ne rombolj tovább.
Te átkozott gonosz világ.
Nem kell,hogy burokba zárj.
Nem kell ,hogy rabod legyek.
Egy ember nézd ,most utat keres.
Egy szív most választ keres.
Nem lehet ,hogy szíved üres.
Mond kérlek az ,hogy lehet?
Hogy az elfojtott szó sosem nemes.
Békére mond mért nem lelek.
Ha rabként élni nem érdemes.
Ha a gondolat szárnyalni vágy.
Had szálljon szálljon a széllel tovább.
Had szálljon a hegyeken át.
Had hallja egy egész világ.
