A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Könnyes tenger partján
Itt állok a könnyeket ringató tenger partján.
Az idő napfénytől megfosztja lelkemet.
Fejemet a távoli ég felé tartván.
Nézem a könnyező felleget.
Az idő végtelen húrján.
Szívem játszik egy dallamot.
A fájdalom könnyet fakasztó hangján.
Érzem , hogy sok -sok szív, zokog.
Az álnok kapzsi világ elhinti magját.
Koszos sáros kezével.
Szemedbe könnyet oltva a tenger partján.
Vonzva a csábítás erejével , ellopva drága kincsedet.
Remegő könnyes szívvel.
Lelkem a megbánás útjára lép.
Az érzés fellegek fölé emel fel.
Szemem a végtelen időbe néz.
A reménytelenség beton falát.
A földig rombold le kezem.
Taposd el lábam a végzet árnyát.
És a reménynek áldott fáját ültesd el velem.
Gyere gyomláld ki velem.
A hazugság tüskés gazát.
Hogy a könnycsepp a múlté legyen.
Én már látom az árnyak között járni a nap sugarát.
Gyere tépjük ki kezünk az álnok hazug világ kezéből.
Hogy meglásd az ég s a hit angyalát.
A szeretet szálljon az emberek szívéből.
Hogy a fényt időtlen időkre szívedbe zárd.
Most álmodni térek veled.
A végtelen idő a szívekbe néz.
A hit s a reménynek magját elültettem neked.
Te csak őrizd és sohase félj.
