A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Kétségek között.
Lábam a kétség útján pihen.
Útvesztőt lát a két szemem.
Az út előttem oly idegen .
Érzem e világban nincs már helyem.
Az álnok világ párduca húsomba tép.
Az élet ma már értéktelen.
A romboló világ álnokul néz.
Elnyeli lelkem sugarát a végtelen.
E márvány világ nekem oly idegen.
Kiutat nem lát síró szemem.
Amerre járok sárt ölel itt a kezem .
Kapzsi világod , érzem értéktelen.
Ki tudja a holnap mit hoz nekem.
Arany port hint a szél, mégis sír a szívem.
A hazugság mocsarába lehull fejem.
A gonosz aranyát én, el nem veszem.
Testem görnyed a teher alatt.
A lélek kiszáradt, üres patak.
Megrekedt lábam sárba ragad.
A világ él, de nekem semmit sem ad.
Nekem a mában nincs már helyem.
A szél átfúj a szívemen.
Látom a távolt a végtelent.
Hívlak a fényre de te nem jössz velem.
Örvények mélyét látja szemem.
Viharos szélbe húz, most az én szívem.
A mának árnyán pihen fejem.
E márvány világot ,inkább eltemetem.
E világ aranya nem kell nekem.
Legyen inkább béke az én szívem.
Kérlek téged jöjj el velem.
Oda ahol a kapzsiság értéktelen.
.
