A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Látomás.
Csak merengek az idő tiszta ablakánál.
A hajnal kitárja tiszta két kezét.
Az idő néha meg-meg állva.
Ringatja földhöz kötött gyermekét.
Ki tudja a holnap mit hoz nekünk?
Ha elhúzza az igazság fellegét.
Talán már holnap mind elveszünk.
S a nap ránk csukja arany szép szemét.
Ki tudja hol lesz helyünk?
A végtelen idő ablakánál.
Ki tudja ki jön majd velünk?
Jó lenne ha most rám vigyáznál.
Vajon tudják-e akkor nevünk?
Ha már a fény ,mind elapadt.
Örülj ,hogy most létezünk.
Az árnyék jön,ahogy az idő elhalad.
Itt állok,fénybe mártott könnyes szemmel.
Nézem a tiszta napfény sugarát.
Szennybe ragadt bűnös szívvel.
Érzem az élet dallamát.
Talán még van itt helyünk.
Az élet csendes küszöbén.
Az idő csak röpül velünk.
Holnap ha felébredünk talán ítélhetünk te meg én.
