A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Kerestelek.
Kerestelek,te nem voltál , sehol.
Hát felemeltem elsírt könnyem koporsó fedelét.
Talán valahol megtalállak.
Hátha életet lehel ,egy emlék még beléd.
Kereslek, most megtalálom.
Könnyeim közt elsírt nevedet.
Megtalálom és megint látom.
Gyönyörű tenger kék szemedet.
Látlak, pedig a múlt az idő homályába temet.
Már hallom fülembe csengő hangodat.
Cipellek mint keblembe rejtett nehéz követ.
Fáj ,hogy a sors tőlem elragadt.
Vártalak, oly sok hosszú éjjen.
Vártalak amikor fagyba fúlt a tél.
Vártak amikor a magány tartott ébren.
Vártalak amikor lelket a magány tépi szét.
De már csak álmaiba várlak.
Már csak emlék vagy nekem.
Néha még két karomba zárlak.
Könnycsepp lettél, mióta nem vagy itt velem.
