A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Vándorok sóhaja.
Ha sóhajt a hajnal.
És a napfény álmot tör ablakodon át.
Arcod arany fénnyel festi a nappal.
Ott egy vándor némán ölel át.
Ha a hajnal ringatja már szemed.
Lelkem mindig átölel.
Te csak némán nyújtsd ide a kezed.
Majd érzed a lángot. amit senki soha, nem olthat el.
Amikor szemem kaput nyit az égre.
Szívembe te vagy az első gondolat.
Mielőtt fejem az álmok országába téved.
Látom angyal szép arcodat.
Amikor az álom ráhajol szívemre.
Érzem arcomon szép kezed.
Békét hozol, őszülő fejemre.
Én mindig itt leszek neked.
Ha kezed kinyújtod a végtelen felé.
Elindulok az égnek vándor fellegén.
Megtalállak, ott ahol minden csupa fény.
És veled leszek az örök szerelmek szigetén.
