A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A Föld rabja.
Kint állok, mellettem a sötét éjszaka.
Felettem az égnek fénylő csillaga.
Szememben egy csillag sugara.
Nem akarom ,mégis elragad.
Vajon honnét merről jön e fény?
Mely rám néz ajtóm küszöbén.
Fejemben annyi kérdés jár.
Vajon honnét hogyan nézel rám?
Vajon honnét, hogyan szállsz alá?
Vajon mért törted át a sötétségfalát?
Vajon láttad- e amikor születtem?
Vajon látod e amikor földnek rabja lettem?
Vajon láttad- e édes jó anyám?
Akkor ott az élet hajnalán.
Amikor szívéből nekem áldozott .
Vajon láttad e aki napnál szebben ragyogott?
Vajon láttad- e a távoli világból?
Ahogy virágot köt nekem, a fényes napsugárból.
Vajon láttad -e édes mézes ajkát?
Vajon ismered- e lágyan zengő hangját?
Vajon hideg fényed megtört-e szemében?
Vajon volt- e anyád és tartott-e kezében?
Vajon súgta-e halkan néha a füledbe ?
Csillag leszel nekem,most és mindörökre.
