A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Ha újéletre kelnél.
He egyszer a lelkembe néznél.
Látnád amit a szívem eltemet.
Tőled semmi mást nem kérnék.
Csak végtelen időkig szeres engemet.
Ha te látomás volnál.
Én látnám lelkedet.
Ha te árnyék volnál.
Kísérném léptedet.
Nézném a folyton változó világot.
Keresném lelkedet.
Nézném az ébredő világot.
Hogy tud élni csak érted érdemes.
Ha egy pillanatra megállna az élet.
Arcod szívembe rejteném.
Őrizném ezt a szép emléket.
Hogy szerettük egymást ,te meg én.
Néha egy csillag feltűnik az éjben.
Mintha hozzád hívna ez a fény sugár.
Én állok a vak sötétben.
És szívem csupa vágy.
Szemem elveszik a fényben.
Lelkem száll a fény felé.
Könnyem hull a némaság vízében
Félek elfogy már a remény.
Néha magamtól azt kérdezem.
Mért fáj ez még most is nekem.
Nélküled nem élek ,nem létezem.
Hát jöjj és légy boldog megint én velem.
