A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Véget ér egyszer.
Ha egyszer az idő árjába.
El veszett a lelkem.
Fekszem az elnémult világba.
Csak az eső sír majd felettem.
Ott elveszett lelkek otthonában.
Majd megkereslek téged.
Ott a végtelen világban.
Majd lelkemmel -lelkedhez érek.
Ott szótlan némaságban.
Zokog majd a lelkünk.
Ott a fátyolfelhők árnyékában.
Örök lesz a mi szerelmünk.
Ott az égnek árnyékában.
Ahol villámok születnek.
Ringat az idő két karjában.
Álmodom, örökön örökké szeretlek.
