A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Tűrni kell.
Nem tudom mért, ma oly hallgatag vagyok.
Nem zúgolódok nem vádolok.
Azt hiszem jobb ha rád hallgatok.
Kezembe fegyvert sosem fogok.
Jobb ha a megnyugvás útjára lépek.
Had járja béke a lélek kapuját.
De vajon, mond mennyit érek?
Ha bezárom a szabadság ajtaját.
Vajon értelmet nyer életem?
Ha hordom rab igám.
Ha csontomban fészkel a félelem.
S tűröm ,hogy rab vagy szép hazám.
Érzem lelkem megtelt tűzzel.
Pedig itt életem sem enyém.
Míg ültünk összetett kézzel.
Látod?elfogyott a remény.
Ha néma leszek mond ki kiáltson.
Ha vak vezet világtalant.
Én vissza kérem szabadságom.
Mert mit ér nemzet ha hontalan.
Azt mondod ne szólj ne is kiálts.
Hallgass mert hallgatni kell.
Én azt mondom szólj,hogy igád lerázd.
Mert kell, hogy egy nemzet ébredjen fel.
Most egy utolsó csatára hívlak titeket.
Halljátok hangom emberek.
Döntsünk le várat hegyeket.
zúzzunk porrá szilárd köveket.
Ne hagyjuk veszni azt.
Ami annyi vért követelt.
Ami a szíved annyi vagy.
De szív csak szabadon énekel.
