A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Másként érzek.
Tudod, hogy másként.
Máshogy érzek.
Melletted sötét árnyként.
Halkan járok, hogy ne halld léptemet.
Te mosolyogsz.
És búcsút intesz.
Így holnap fagyot hoz.
S a szíved kint rekeszt.
Tudom el kell menned.
Hív egy idegen világ.
Tudom ,hogy ezt kell tenned.
De bennem meghal minden szál virág.
De te mond feltámasztod e a holtat.
Össze szeded annak hamvait.
Vissza hozod tán a múltat.
S a percet amikor nem vagy itt.
Vissza adod e szemem fényét.
Mely virágba borítja lelkemet.
Szívemnek azt az érzést.
Amikor szótlan átölelsz engemet.
Mond megfogod e kezem.
Amikor reszketve érted megremeg.
Mond megtörlöd-e szemem.
Amikor miattad könnyezek.
Mond átöleld-e úgy a lelkem.
Mint napfény öleli kék egét.
Segítesz-e békét lelnem.
Ha szél korbácsolja lelkem tengerét.
Ha elnyel téged ott a távol.
A végtelen messzeség.
Lelkem bolyong mint a vándor.
És várom, hogy egyszer vissza térsz.
