A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Magány.
Ma a végtelen magány.
Elnyelte a lelkem.
Ma az élet nekem sivár.
Ma a magány áldozata lettem.
Ma sötét árny az élet.
Ma meghalt a rónaság.
Ma sok fájdalmat érzek.
Ma lelkem mérgezi a vágy.
Ma keblem oly üres.
A kín marja szívemet.
Szemem egy parányi fényt keres.
De te nem látod amit a lelkem eltemet.
Talán haldoklik a lelkem?
Mint a szomjas pusztaság.
Ma szívem ereiből vérzek.
Ma tobzódó lelkem csupa vágy.
Ma keblem oly üres.
Mint a sötétbe fojtott éjszaka.
Szemem egy parányi fényt keres.
De meghalt az éjnek hajnalcsillaga.
Most tudom nem élek.
Ma meghaltam százszor.
Érzem nélküled elvérzek.
És meghalok a vágytól.
Ha a perc visszatérne egyszer.
És szíved átölel majd megint.
Lelkemben békét lel a tenger.
És édes dallam szól majd lelkem húrjain.
