A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Fény nélkül.
Ha a sors szárnyakat adna.
Szállnék fel-fel a magasba.
Ha Isten rám nézne végre.
Szívem lángolna szikrázva égne.
Ha végre szárnyat adna nekem.
Szabad lenne végre magányos szívem.
Mindig a fellegekbe szállnék.
Hogy rab ne legyek csak arra vigyáznék.
Ha az Isten megtalál majd engem.
Áldott szép kezével átöleli lelkem.
Elmondom ,hogy nehéz volt az élet.
És élettelen testben haldoklik a lélek.
Nélküle nehéz volt embernek lenni.
Össze tört szívvel őszintén szeretni.
Elmondanám ez nem is volt élet.
Itt a Földön meghaltak a fények.
Ha a kezem kezébe fogja.
Szállok fel - fel a magasba.
Szabadon szállnak szememben a fények.
Többé már nem magamnak csak neked élek.
Gyere hát jöjj hozzám közel.
Hogy mi volt mi lesz már nem érdekel.
Taníts meg fellegekbe szállni.
Boldogtalan szívvel boldogságot látni.
