A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Messze idegenben.
Valahol ott a messze idegenben.
Végtelen köd szitál.
Ott élek én a szürke ködben.
És várom, hogy egyszer rám találj.
Ott a végtelen szürkeségben.
Rég elveszett a lelkem.
Hangtalan ezüst fényben.
Vajon meg találsz-e engem.
Vágyakozó ábrándok közt.
Vajon rám találsz-e egyszer.
Vajon süt még Nap a felhők fölött.
Vajon szívünk megtelik még fénnyel?
Vajon szívem ablakába.
Eljössz-e még hozzám.
Talán rám találsz a félhomályba.
Boldogtalan szívem csak te néked adnám.
Vajon a csend csöndjében.
Meghallod-e hangom.
Földre húlló víz tükrében.
Látod-e még arcom.
Talán régen elfeledtél.
Mint éjszaka az árnyat.
Talán te már eltemettél.
Mint köd temeti a vágyat.
