A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Láncok nélkül.
Pokolba minden szóval.
Rab én nem leszek.
Száll feléd ez a sóhaj.
Fagyos hajnalra ébredek.
Bíborban ébred a reggel.
Itt állok véres fellegek alatt.
Ne szólj a szó az nem kell.
Nekem reményem te vagy.
Pokolba minden szóval.
Csak a szív ér valamit.
A szó olyan mint a tolvaj.
Ámít majd megvakít.
Te csak némán nézz a szemembe.
Szíved tükrét mutasd meg nekem.
Csak néz bús komor lelkembe.
És lásd mit rejt a szívem.
Ne szólj azt nem kell minek.
A szó elhal a néma űrben.
De én itt leszek neked.
Hideg télen vagy nyári napsütésben.
