A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Békére várva.
Tudom én csak ember vagyok.
Mégis néha álmot látok.
Látom a Nap felkel, érzem a szívem dobog.
Mégis a földed vértől ázott.
Tudom te a távolban élsz.
És a végtelen időt látod.
De ha szemed a földre lenéz.
Mond mért nem látod a boldogságot?
Gonosz les ránk felhők mögül.
A préda készen áll.
Az ember már nem menekül.
Szívünk csupa bánat csupa gyász.
Néha még azt képzelem.
Hogy látom a mennyországot.
Azt hogy te is itt vagy velem.
És teremtesz egy szebb világot.
