A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Februári reggel.
Hűs hajnal köszöntött ma reggel.
A pacsirta dalolt s dal szállt szabadon a fénnyel.
Mintha csak szívem húrján pengnének e dallamok.
Igen közel az idő s a tél foglyai mind szabadok.
A rám hajló tavasz megérinti lelkem.
És e gonosz időkben oly jó egy parányi jóságra lelnem.
De vajon hasztalan életem, lát- e még csodát?
Vajon hallom- e még a tavasz dallamát?
Vajon látok- e még virágba borult tavaszt?
Tör-e még háborgó lelkem felhők között utat?
Vajon lesz- e még aki megfogja a kezem?
Vajon lesz- e még aki meggyógyítsa felhőkbe burkolt szívem?
Vajon néz- e még rám tavaszt igéző szemed?
Vajon boldog lehet -e még egy boldogtalan veled.
Vajon látom- e még ahogy éj, csillag fénybe borul?
Vajon érzed- e ahogy szívem, érted össze szorul?
