A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Eltaszítva.
Ha a szívnek sebeit.
Már nem rejti a lélek.
Akit a világ kitaszít.
Annak kín már az élet.
Akinek porba botlik szeme.
A szélnek viharában.
Annak halkan dobog a szíve.
És él a világ árnyékában.
Egy árnyék vagyok én is.
A világ közepén.
Látod?szívem most is vérzik.
Itt az elveszett lelkek szigetén.
Mond mért kell itt.
Könnycseppek közt élnem.
És ha már a világ kitaszít.
Mond mért kell a pokolban égnem.
Ha már a csillagok .
Rideg fényét tűrni kell.
Mond a szívem mért dobog.
És a világ mért nem enged el.
