A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Emlékek között.
Ha majd a csöndes öregség.
Mint a tolvaj be lopódzik hozzád.
Szemedben ott ül a rémisztő kétség.
S a tükörből ifjúságod emléke néz rád.
Olyankor reszket majd kezed.
Fájni fog szíved egy-egy villanása.
Látod amit lelked el nem feled.
Feltűnik egy futó pillanatra szíved ifjúsága.
És még némán merengsz a múltba.
Mi az mi gyötri álmos szívedet.
Emlékszel ki volt ki szíved összezúzta .
És ki az kinek kezed még most is integet.
Álmos, ráncos szemeddel.
Letéped az idő szürke fátylát.
Meglátod akkor majd könnyezel.
Ha újra látod lelked eltemetett vágyát.
Ott lesz majd az első csók varázsa.
Amit feledni nem lehet.
Ott lesz majd akit szíved vissza várna.
És akit a lelked már mindörökre eltemet.
Ott lesznek akiket úgy szerettél.
Szemedben fényt hordozó csillagok.
Kiket réges - régen nem feledtél.
Azok az időtlen időkbe bolyongó vándorok.
