A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Árnyak között.
Ha már árnyak közzé dobod a lelkem.
Ismeretlen lidércek közé.
Mondj kérlek egy imát majd értem.
Mely elkísér hideg csillagok felé.
Egy sötét szívnek hideg magvát vetni el.
És most a Föld csendjén zokog szívem.
Te nem kérsz , csak némán elveszel.
És a pokol kapuját nyitod ki nekem.
Azt hittem nem látok a mában ködöt.
Mely vissza néz a tegnap árnyékába.
Azt hittem napfény él a felhők között.
És te vagy az éke a sötét éjszakának.
Már majdnem elhittem neked.
Hogy szikrázik a fény a néma jég alatt.
Akkor gyémánt volt szemed.
Most csillogó kőből a fény leszakadt.
És látod mégis kapaszkodik kezem.
Mint dermedt fa levél az ágba.
A rémület könnyeit ringatja szemem.
És nézek a néma éjszakába.
