A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Lehettél volna.
Lehettél volna gyógyír.
Fájó szívemen.
Lelkem már rég hív.
Hogy ments meg régi kedvesem.
Lehetnél álmom.
Mely békét hozz nekem.
Most szeretni vágyom.
De te nem vagy itt velem.
Annyira szép volt.
Amit te adtál nekem.
Szívemben tűz gyúlt.
Szívemben tombolt az igaz szerelem.
Lehettél volna életemnek álma.
Akit szívem átölel.
Lehettél volna szívem fehér virága.
Akit a lelkem mindig ünnepel.
Most zokogó patakban állok.
Elviszi hozzád könnyemet.
Egyszer még visszatérsz ha látod.
Hogy szívem soha el nem feled.
Azt mondtad szeretni könnyű.
Most mégis könnyezek.
Elveszíteni nekem, most szörnyű.
Párnám könnyes amikor ébredek.
Messze távolba nézek.
Lelkem jár úttalan utakon.
Távol vagy mégis remélek.
Hogy egyszer itt állsz, egy nyári hajnalon.
Te talán már máshoz.
Én még most is hozzád .
Talán az idő mégis elhoz.
Mert a szerelmes szív most is vár rád.
Bár látnék még egyszer csodát.
És te megint itt lennél velem.
Én mennyországba szállnék.
Hogy többé ne legyen könnyes a szemem.
