A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Úgy fáj.
Úgy fáj ha szomorú szép szemed.
Te csillag vagy a sötét éj felet.
Úgy fáj ha nem vagy itt .
Hiányod elhozza az éjnek árnyait.
Tudnod kell, hogy te én vagyok.
Csak rólad neked álmodok.
Nélküled nincs élet a nap nem ragyog.
Nincs élet nincsenek csillagok.
Szeretlek: és ez már így marad.
Boldog vagyok ,áldom sorsomat.
Miattad a hold fénylik az éjben.
Miattad állok itt a napsütésben.
Tudnod kell csak miattad élek.
Néha mégis félelmet érzek.
Hogy elveszítlek félek.
Nélküled tud, semmit sem érek.
Szeretlek: míg a vér átfut szívemen.
Szeretlek amíg csak létezem.
Amíg csak élek más nem kell nekem.
Had legyek az aki lángot gyújt szíveden.
Amióta ott megláttalak.
Csodára ébred fel Nap.
Csak az adhatna szebbet.
Ha virág lennék a te szívedbe.
Ha én lehetnék szíved dobbanása.
Két gyönyörű szemed ragyogása.
Ha a sors nekem adna végre.
Ha együtt néznénk fel az égre.
Bár élhetnénk arany színű fényben.
Veled örökös napsütésben.
Bár lehetnék árnyékod neked.
Még a Naptól is óvnám testedet.
Ha szeretnéd az lenék neked.
Aki ölel csókol és szeret.
Lennék neked fény a sötét éj felet.
Lennék az aki öröké szeret.
Szeretnék egy álmot élni veled .
Had legyek az aki csak téged szeret.
Te csak hajtsd vállamra fejed.
És én a te álmod leszek.
Én semmit sem kérek.
Szeretlek: szeretlek amíg csak élek.
Rabod leszek pedig most is félek.
Hogy elmész és itt hagysz végleg.
Így hát most mondom el néked.
Szeretlek amíg csak élek.
Tudnod kell, hogy mit is érzek.
Nekem nem kell más csak neked élek.
