A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Hallgatag szívvel.
Amikor a magány.
Szívembe tör utat.
S ha a világ csupa homály.
És reményem sem maradt.
Hallgatag szívemmel.
Oda szállok vissza.
Ahol szíved ablakába.
Rózsa kert volt nyitva.
Ott keresek vigaszt .
Szíved kapujába.
Ahol a szív virraszt.
Ott a mennyországba.
Amikor a lelkem.
Nem lel hozzád utat.
Bolyongok időben és térben.
És lelkem felhők között kutat.
Úgy kereslek téged.
Mintha rabod lennék.
Elveszítlek félek.
Már megfakult az emlék.
Ott a mennyországban.
Ott már sokan élnek.
Ott a hallgatag világban.
Vajon látlak e még téged?
.
