A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Magány börtönében.
Ha a magány börtönében.
Raboskodik lelkem.
Ott a kormos vak sötétben.
Nincs aki átöleljen engem.
Bár hamvas kis kezed.
Nyújtanád felém.
Napsugárként ragyogó szemed.
Bár tündökölne a sötétség egén.
Úgy eltévedt lelkem .
Újra megint élne.
Boldogan dobogna szívem.
És az életet adó fény visszatérne.
Te voltál szívem dobbanása.
Érted ragyogott szemem.
Életet hozó tavasz ragyogása.
Szabadság fénye raboskodó lelkemen.
És most itt vagyok egyedül.
Várom, hogy vissza térj.
Lelkemen a magány átka ül.
Talán majd egyszer, eljössz a szívemért.
