A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Már nem hallom hangodat.
Már nem hallom hangodat.
Csak a sóhajt hagytad reám.
Egy könnycsepp az ajkamon.
De ne félj megyek én hozzád.
Mond mit tegyek.
Ha ami volt az elveszett.
Búsan halkan lépkedek.
Mutass fényt ami hozzád elvezet.
Csak a Hold szürke ködbe.
Mosolyt nem hord a szám.
Azt mondtad mindörökre.
De te nem jössz el hozzám.
Harmat lettem a száraz ágon.
Fénybe zárt élettelen víztükör.
Virág nyílik minden ágon.
Csak az én lelkemben nincs gyönyör.
Pedig lennék napfény .
Mely mosolyog arcodon.
Lennék remény.
Mely száll hozzád szabadon.
És ha fáznál néha.
Hideg éjszakákon.
Lelkem hozzád szállna.
És párnád lennék egy nyári alkonyon.
És ha félnél a rideg éjszakában.
Csillag fényből csokrot kötnék neked.
Hogy arcod ragyogjon a fény sugárban.
És te tudnád mindig ott leszek veled.
