A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Vágy füzér.
Ma arany színű tavaszi napsugárból.
Arany fűzért kötök neked.
Álmokat igéző vérző sóhajtásból.
Szívedbe írok egy elfelejtett nevet.
Bár csillag lehetnék az égen.
És ha te csillagokba írva keresnéd nevem .
Szemed én fürdetném ragyogó fényben.
Hogy , egyszer még ott legyek veled.
Majd ha az égbolt szegletén.
Végre rám talál szemed.
Én a végtelen sötét ég tengeréből.
Majd vágytól lobogó fénnyel ragyogok neked.
Ha a vágynak oltárán.
Szomjazik kiszáradt ajkad.
Én eljövök időn és téren át .
Hogy tested testemmel betakarjam.
Ha az angyali fénytől.
Újra lángol majd szívünk.
Te mentetél meg az éjtől.
És a csillagok írják majd nevünk.
Virágok nyíló szirmaiból.
Illatos párnát vetek.
Vissza térek a megdermedt világból.
Szemed arany ragyogása leszek.
