A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Amikor először láttam.
Amikor először láttam én.
Már a napfény megbotlott kezén.
Megtört arcán meg fagyot a remény.
Már kezét sem nyújtotta felém.
Szemében árnyak ültek.
Lelke mint elhervadt virág.
Bőrén a ráncok elvegyültek.
Mint ha fa kéreg volna amit szú hada rág.
Az élet szikrája is szunnyad benne.
Ez nem élet még nem is halál.
Mit tegyek ha szánalom ébred bennem.
Istenem ennél jobb ha az ember korán békét talál.
Ez élet volna? Nem -nem hiszem.
Csak egy gyűszűnyi élet .
Most fáj igazán hogy létezem.
Mért van ,hogy ez az elátkozott lélek sötétségbe téved.
