A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Hiányzol.
Hiányzol mint fény a földnek.
Hiányzol mint csillag a sötét éjnek.
Hiányzol mint a legszebb álom.
Mint tavaszi virág a téli tájból.
Hiányzol mint folyó a hattyú párnak.
Mint az eső a szomjas fáknak.
Nélküled az élet csupa bánat.
Hát nem érzed most is várlak.
Repülni hívlak jöjj most velem.
Ne szólj semmit csak fogd a kezem.
Tán egy nap némán sír a lelkünk.
Mert szerelmet már nem is érzünk.
De ma a végtelen időbe írom neved.
Hallod a sóhaj mit súg neked.
Dúdol a lelkem könnyes a szemed.
Mióta élsz, élek, szerettelek.
Nézd harmatos felhőt ölel a Nap.
Egy törékeny lélek virága vagy.
Nélküled nem élek nem létezek.
Meg hal egy szív aki nagyon szeret.
