A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Mond minek.
Mond minek is születtem.
Talán csak reményt fosztogatni.
Fürödni sárban szennyben.
Vagy jóságos szívedből álmot lopni.
Bár tudnám ki vagyok.
Magam nap mint nap keresem.
Néha az emberek boldogok.
De nekem az érzés idegen.
Keserves kenyér amit ettem én.
A füst száll ,majd eltűnik az ég közepén.
Ha kezemből néha fojt a vér.
Némán áltam a nyomor szigetén.
Ha már prolinak születtem.
Az vagyok, az volt jó apám.
Ízzó parázsal kezemben.
Mond mért száll az éjnek árnya rám.
