A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Kődarab.
Mint a bálvány amit
Az ember meggyaláz.
Mint az álom ami.
Régen messze szállt.
Mint a tűzbe vetett fa.
Mely víztől sistereg.
Mely kormos füstöt ad.
De nem ad meleget.
Mint a sárba dobot kő.
Amit a föd húz lefelé.
Amit eltemet a jövő.
Amit senki nem dob már feléd.
Egy érzéketlen kődarab.
Az vagyok tán én is.
Akit a sors elragad.
És utolér a vég is.
