A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Minek.
Vajon mért és minek is szerettem.
Árnyak közt könnycsepp lettem én.
Ámor csillaga gyúlt fel felettem.
Mikor rám talált a fény.
Te még álom szép voltál.
Szőke hajadba arany fénybe fonta a Nap.
És te úgy ragyogtál.
Mint drága kő amit az ember ajádékba kap.
A boldogság mámorban ringatott.
Az ópium édes mámorába.
Mi akkor voltunk boldogok.
Szemed ragyogott a napsugárban.
Te már messze távol élsz.
Szíved is rég megkövült.
Te még ma is bennem élsz.
Pedig a tükör már rég összetört.
