A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Elmúlt idő.
Te meg sem hallgatsz.
Múlt idők homályába taszítasz engem.
Egy szép szó egy aprócska kis vígaszt.
Tőled csak ennyit kértem.
Mintha megvetnéd az embert.
Kezed a holt idők homályába taszít.
Ha már az isten egyszer nekem rendelt.
Mond mért, mért nem vagy itt.
Vagy ajkad már rég megátkozott.
Vagy szemed a megvetés porába temet.
Már ember és isten is feláldozott .
És most az akit szívem lelkem szeret.
Mond mi volna hát vétkem.
Ha te voltál legdrágább kincsem nékem.
Hogy életem minden napján amit csak éltem.
Óvtam lelked,boldogan fogtam kezed.
Legyek hát átkozott e földön.
Legyen szemem könnybe oltott zivatar.
Nekem az élet, úgyis csak börtön.
Mert kitaszított lelkem, időtlen időkig fogva tart.
