A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Ezer arcú élet.
Amikor az ég vissza hívja.
Az éjnek árnyait.
Látom ahogy az ágak sírnak.
S a szél vigasztalja a fáknak lombjait.
A hajnal most ki bonja szárnyait.
És a Nap feltűnik a horizont felet.
Elbocsátva az éjnek fogjait.
Hogy letörölje a fájó könnyeket.
Te ezer arcú csalfa élet.
Mond az éjből hogy lesz napsütés.
S ha kiönti búját a végzet.
Mond ,hogy lesz a bánat nevetés.
Mond ha virágot bont a tavasz.
Arra mért jön hervadás.
Annyi de annyi csodát mutatsz.
Amikor az élet csupa ragyogás.
Mond amikor a nappal éjbe szökken.
Mért ragyognak ott a csillagok.
Mért ázik a szemem könnyben.
És mért nem vagyunk mindig boldogok.
