A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A vágy.
Mond mit tegyek .
Ha elveszett időbe visz a szemem.
Előttem végtelen hegyek.
És az időtlen időt kergeti szívem.
Most a távolba nézek.
És ez a szem rejtve ringat könnyeket.
Keblemben tűz lángja ébred.
És a bánat árnya járja szívemet.
Te villámok fényében tartod lelkemet.
Nézd a fény felvillan a sötét éj felett.
Most az ég dördül a szívem megremeg.
Félek és te nem nyújtod kezedet.
Ó mond mért fáj a gondolat.
Hogy te mással máshol élsz.
Egy boldogtalan szív hívogat.
És várom, hogy egyszer vissza térsz.
De hányszor próbáltam temetni.
Ott a mélyben legbelül.
Csókjaid édes izét feledni.
De vágy oly régóta nem kerül.
De most azt mondom.
Légy boldog ha én már nem leszek.
És én majd álmodom.
Hogy egyszer rám nevetsz.
