A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Bölcsőm leszel
Egy nap búcsúzni kell.
Mint a lomb az ágtól.
Tudom az idő közel .
És én is búcsúzom e világtól.
S ha már te drága Föld bölcsőm leszel.
Ringasd csak néma csontomat.
A végtelen időbe viszel.
És néma hideg karod öleli hantomat.
De legyen hantomnál néma csend.
Csituljon minden zokogás.
A költő végre megpihen.
És béke legyen a végső állomás.
Egykor te voltál kezdetem.
Most a vég is az legyen nekem.
Nem gyötör többé félelem.
Se kínoktól gyötrő szerelem.
Engem ne sajnáljon senki.
Részvét szívedbe ne legyen.
Oly nehéz volt e földön élni.
Hogy a halál áldás lesz én nekem.
Hányszor de hányszor kértem.
Legyen végre vége már.
Annyi gyötrelmet átéltem.
Hogy számomra meghalt a nagy világ.
Most előtted áll egy nyomorút ember.
És lelke a végtelenbe száll.
Hányszor de hányszor kértem emelj fel.
Mert a megfáradt ember hozzád vissza vágy.
