A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Közel az idő.
Most ,hogy tudom hogy elmész.
Mond ,hogy éljek tovább.
Minden ami van ,lesz, az elvész.
És most üres a lelkem üres a szobád.
Most rám hajol a szomorúság.
Mint fejemre a szomorú fűzfa ág.
Most úgy gyötör a szomjúság.
Hogy torkom ezer tüske szúrta át.
Ma zokog ,sír a lelkem.
Párnám sós könny cseppet takar.
Mért nem hagysz végre békére lelnem.
Inkább árva szívembe marsz.
Mintha csak kígyó volnál.
És szívembe tépne kezed.
Szeretlek, még is elhagytál.
Pedig láttam könnyezett szemed.
Az idő tudom most elvész.
Benne mi sem létezünk.
Gyönyörű szemed már mást néz.
És holnap a mára emlékezünk.
