A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A múlt árnyékában.
Tegnap újra ott voltál velem.
Lelkem szárnyalt a messzi ég felé.
Muzsám bálványom vagy már te nekem.
Szemedben láttam a szerelem tűzét.
Lelkem a szerelem oltárán.
Újra áldozott neked.
Te némán néztél rám.
És mint a napfény ragyogott szemed.
Pedig emléked megfakult.
Mint a nyár emléke télnek idején.
A virág is földre hull.
Ködös ősznek elején.
És ó hogy rajongott szívem.
Mint üstökös szárnyalt szabadon.
Mint szélben a falevél reszket a kezem.
És mégis azt hittem ,most is álmodom.
Ó de hányszor emeltem oltárt már neked
Szívemnek vére egyre hullt.
Nézd e vérrel áztatott követ.
Most a máglya rajta lángra gyúlt.
Nézd a darvak most messze szállnak.
A feltépett sebek újra fájnak.
Most véget vet az ősz a nyárnak.
De egyszer talán még újra látlak.
