A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
A míg élek.
Talán halott a költő?
Hogy papíron tinta nem terem.
Talán a malom kő sem őröl .
Csak jég bont virágot lelkemen.
Azt mondják a vers halott.
Nem kell az nem kell senkinek.
Nem mert én is itt vagyok.
És a tollam látod nem pihen.
És most téged arra kérlek.
Te ismeretlen idegen.
Te mond meg mennyit érek.
Nevess vagy sírj a versemen.
Csak írd szívedbe e nevet.
Mert néked írok levelet.
Hozzád száll ez az üzenet.
Költő volt van lesz amíg csak létezek.
És ha lelked néha könnyezik.
S ha könnyet ejt szemed.
Tudd a költő szíve előbb vérzik.
És a lelke érted ejt könnyeket.
Nézd csak vérrel írom sorsomat.
Le sem teszem tollamat.
Halld hát kérlek hangomat.
Sorsomban meg látod a sorsodat.
Tudom poéták élnek halnak
Lelkük nekünk búcsút int .
De virág nyelven úgy daloltak.
Hogy a dal még most is itt kering.
Ezért hát vérbe mártom tollamat.
Veled álmodom sorsomat.
Le sem teszem tollamat.
Halld hát meg ,kérlek hangomat.
