A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Emlék kép.
Mond mért édes a csók.
Amely ajkamra éget.
Egy elátkozott hideg folyón.
Most útra kelek érted.
Útra kelek idegen világok felé.
Megdermedt jég táblák között.
Szelet fogok szakadt vitorlám elé.
és átszelem elém táruló ködöt.
Tudom te is vársz még.
Ott a szürke köd mögött.
És ajkad most is úgy ég.
Mint ott virágzó fák között.
Tudod én nem akartam.
Hogy sorsunk az legyen.
Hogy az álmot visszaadjam.
és hogy a sors mindent elvegyen.
Inkább adtál volna reményt.
Biztató édes csókokat.
Bár láttam volna azt a fényt.
Amely valóra váltja az álmokat.
De te messze űztél.
Mint a tél az édes tavaszt.
Olyan vagy mint a jeges szél.
Mely virágot álmot a sárba tapaszt.
Most vitorlát bontok mégis.
A szél röpít majd feléd.
Szívem tudom úgyis elvisz.
Alvó édes szerelmedért.
