A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Vajon hol vagy.
Vajon most hol vagy te bölcsőt ringató.
Éjszakába fénylő dŕága kő.
Te szomjat oltó hűs folyó.
Te édes kedves drága nő.
Mi volna szívemnek kedvesebb.
Mi te vagy te drága nő.
Mi volna lelkemnek édesebb.
Mint a veled le élt idő.
Oly hűs volt a kebel.
Mely egykor párnám volt nekem.
Tudtam soha nem enged el.
Mint az árnyék ott lessz majd velem.
Te voltál dajkám bölcsőt ringató anyám.
Ragyogó szikrázó napfényem nekem.
Földem kincsem hazám.
Béke amig, itt voltál velem.
Őr angyal voltál.
Hozzám rendeltek az istenek.
Mint védő pajzs rám hajoltál.
Hogy testem lelkem a tiéd óvja meg.
Most nem tudom hol vagy .
Ó jaj könyet ejt szemem.
Jeges lélek most olvad.
És kebledre mégsem hull fejem.
