A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Csata zaj.
Ó te gyönge lélek.
Mond mért ringatsz könnyeket.
szemed bölcsőjébe ha belenézek.
Ott látom rejtve gyönge szívedet.
Ajkad most nevet.
Tudom mégis könnyezel.
Látom a felhőkbe burkolt eget.
S a szomorú fűzfát amit lelked felnevelt.
Mintha csak záporeső volnál.
Vihart hozó zivatar.
Mintha eget rengető villámokat szórnál.
Ó jaj, hogy fáj az időtlen időkig tartó csatazaj.
Mond merre visz utad.
Békétlen lelked most vajon merre jár.
Látom szemed a felhőkben kutat .
Nézd ott a felhők fölött van még napsugár .
Bár tornyosulhat felhőknek hada.
S ha jeges eső is hull reád.
Nem győzhet csak istenek szava.
Nézd a fellegek hada szerte száll.
Nézd ott a komor fellegek között.
Már a Nap is mosolyog .
Látod fény gyúl, erdő mező fölött.
És most a Nap csak neked ragyog.
