A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Kopott húron.
Szívem hangját oly sokszor hallgatom.
Benne él ez a régi fájdalom.
Csak a kóbor szél fülébe súgom.
Hogy mi is az én bánatom.
Az évek számát már nem is számolom.
Úgy sem számít úgy sincs irgalom.
Kopott húron szól az én dalom.
És oly régi már ez a fájdalom.
Mint vihar tépte haldokló faág.
Mint rózsa bokor amin nincsen már virág.
Olyan már az egész világ.
Hallgasd most a lélek hozzád kiált.
Én angyalnak hittelek.
Varázslat volt két szemed.
Tükrében láttam lelkemet.
És most köd őrzi fényedet.
Most kopott húron pengetek.
S e szív őrzi nevedet.
Már nem fogom a kezedet.
És most lecsukom szememet.
