A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Felhők alatt.
Ott ahol a felhő bezárul.
A Naszáj hegy csúcsai alatt.
Ott áll egy magányos vándor.
És előtte egy árnyék elhalad.
Az öreg tölgynek kopasz már az ága.
Tövében egy megkövült bogár.
Mintha most őszbe fúlt lelkembe fájna.
S a vágy gyötör az elmúlt nyár után.
A fa levél a dér csókjától dermedt.
Néhol jég alatt sír a patak.
A víz egy egy holt levelet kerget.
Néhol kőbe botlik de erővel tör utat.
A szél holt levelet perget.
Tán az égnek bosszút esküdött.
Hogy megdermeszt minden nagy szerelmet.
Ami volt lesz az alvó föld fölött.
A vándornak reszket a teste.
Egy könny csepp némán földet ért.
A felhő is könnyet ejt felette.
A nyár már végleg végetért.
