A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Viz tükör.
A tavasz siet messze száll.
Elbűvölő szép varázs.
Csak az idő ami elveszett.
Ha nyár tüze meg érkezet.
A folyó siet meg nem ál.
Az idő vele együtt jár.
Élőt holtat eltemet.
Ha az ősz meg érkezet.
A folyó néma nem beszél.
Mégis annyi minden benne él.
Felszín alatt vak homály.
Tükre mégis csupa báj.
Víz tükör ha rám nevet.
Ringatja a kék eget.
Benne ami elveszett.
Az tán nem is létezett.
Egy bárány felhő érkezett.
Meg állott a víz felett.
Huncut szellő bele kap.
Kicsi bárány elszalad.
így a vers is véget ér.
A költő is haza tér.
De a folyó vissza vár.
Ha vissza jön az öreg nyár.
