A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Az éj leple alatt.
Hallod valami furcsa hangot hoz a szél.
Talán csak a ősz dúdolja utolsó énekét.
Vagy csak a kispatak zokog.
Vagy talán egy őz aki a parton rosszat álmodott.
Ó nem az nem lehet.
Nézd ó nézd,sötétség gyűlik a Föld felett.
Látod?az est rejti az összes csillagot.
És egy árva lélek aki úgy zokog.
Érzed?szél hordja a virágok illatát.
Most nyitják a temető kapuját.
Pedig a gyertyák még alszanak.
Csak a halál az aki minket riogat.
Te csak hallgass rám figyelj.
Valaki gyászdalt énekel.
Ott egy anya siratja gyermekét.
S a könny mossa áldott két szemét.
Látod? Egy csillag gyúlt a sír felett.
Érzed a gyásztól a föld is megremeg.
Egy angyal most a földre szállt.
Az asszonyra rá kiált.
Te ne sírasd e gyermeket.
Ő a tied már nem lehet.
Test s a lélek haza vágy.
Nem is nézhet vissza rád.
Lelke most a menybe szállt.
Kíséri egy fénysugár.
Itt egy út most véget ért.
Test s a lélek haza tér.
Ó nem az nem lehet.
E test hordta e gyermeket.
A test s a lélek csak azé.
Aki véréből táplálta gyermekét
Ó uram mond mért van ez.
Hogy az isten ad, de el is vesz.
Ha te szíved irgalom.
Mond mért ér égig e fájdalom.
Csak hallgass asszony mert vétkezel.
Örülj, örvendj ,hogy létezel.
Élet, étel, halál amit isten ad.
Az ember bűnben él és bűnt arat.
Legyen sorsom az nekem.
Vedd el az én életem.
Legyen hát sorsom az.
De ne vedd el álmomat.
Égjek pokolba égjek én.
Legyen a kín mind enyém.
Gyötörd minden nap lelkemet.
Csak ne tépd ki testemből szívemet.
Te hiába adnád lelkedet.
Ami volt lesz az elveszett.
Az ember míg él bűnt arat.
Menj és fogadd el sorsodat.
Sorsom az nem lehet.
Hogy azt mondjam ég veled.
Legyen az ég is átkozott.
Jobb ha a szív többé nem dobog.
Nem kell kincs se Föld se ég.
Legyen az az Istené.
Nem kell nékem hatalom.
Csak a gyermekemet akarom.
Mond hogy dicsérjen az a száj.
Kinek földre dobod csillagát.
Ha Ádám, Éva vétkezet.
Mért átkozol ezreket.
Bocsáss már meg mind azért.
Hamis hazug vágyak ért.
Békülj kérlek meg velem.
Hogy áldás legyen az emberen.
