A Gombos Ferenc felhasználó összes verse >>>
Magamra maradtam.
Magamra maradtam.
Mint a kiszáradt patak meder.
Pedig mint istennőt imádtam.
Mert a gyermeki szív most is hozzám emel.
Mond mért szültél reményt.
Oda ahol szúrós gaz terem.
Ahol a megkövült szív erény.
És átok az igaz szerelem.
Nézd most bezárul a világ.
Nincs nóta ,nincs már nevetés.
Látod elhervad a virág.
Szemembe nincs más ,csak a megvetés.
Nekem nem kell már senki.
Csak nézek a végtelen felé.
A feledés porába el kell már veszni.
És te már nem jöhetsz felém.
Ne tiporj már sárba.
Azt nem már nem engedem.
Inkább temess a feledés porába.
Ott meghal minden szerelem
