A Lukovszky Lujza felhasználó összes verse >>>
Nyári magány
Nyár van. Itt ülök egymagamban, s rád gondolok.
Ahogy a lágy szellő belekap a hajamba,
S a Nap utolsó sugarai csillannak a vízen,
Úgy érzem, egyedül vagyok.
Rólad álmodtam az éjjel.
Hiányodtól lesújtva ébredtem,
Mert oly sok ideje nem láthatlak,
S emiatt a szívem megtelt reménytelenséggel.
Nélküled olyanok a napjaim,
Mint a csillagok nélküli sötét éjszaka.
Mint a könnyektől elmosódott betűk
Egy régi könyv molyrágta lapjain.
Nyár van. Az emberek boldogok.
A forróság szerelmeket szül,
S a lemenő napfényben mosoly csillog megannyi arcon.
Én mégis itt ülök egymagamban, s úgy érzem, egyedül vagyok.
