A Kohi Habib felhasználó összes verse >>>
Tomboló Barát
Kevesen olyan szerencsések,
hogy látják viharban a szépet
Hiába jönnek mennydörgések
Nem érhet véget a történet.
Égiháborúban ordító fények
Terítik most az egész rétet
Ez egyre jobban beléd mélyed
Van mitől egyáltalán félned?
Spiccbe teszi most lábát az ég,
villám vágódik le, mint egy ék.
Majd jön a sok csendes emlék,
ha nem lennének én sem lennék.
Durvasága, gyönyörűsége,
pusztító, vad megjelenése
a megújulás lehetősége.
Majd belevész az ég temetőjébe.
De röpke a léte, ámbár
már örök emléket táplál.
Erre a pillanatra vártál?
Törékeny, mint egy nádszál.
Noha már nincs mitől félned,
tomboló barátod nem bánt téged.
Máshol épít most fészket,
hogy feltépjen sok-sok emléket.
