A Kohi Habib felhasználó összes verse >>>
Változás
Amikor a napsugár reggel éri az arcod,
de csak amíg ott tékozol feletted.
Amikor a levegő telíti a tested, erővé lesz benned,
de csak amíg felhasználod.
Amikor egy fa kinő és terebélyesedik, növekszik, él,
de csak amíg az elmúlás nem ítél felette.
Amikor egy folyót követsz és élvezed sodrását,
de csak amíg nem hagy el.
Amikor egy pillanat örömét megéled és boldoggá tesz,
de csak amíg nem válik emlékké.
Amikor anyád méhéből kiszakítanak és ordítasz,
de csak amíg el nem kezdesz élni.
Amikor felnőttként gyarapodsz és építkezel,
de csak amíg ezt a világot éled.
Amikor emlékeidből táplálkozol és merítesz,
de csak amíg saját tulajdonodban vannak.
Amikor rájössz, hogy csak egy dolog az állandó,
de csak úgy hívjuk változás.
