A Lájer Ramóna felhasználó összes verse >>>
Ne add fel....
Nem kívántam egyebet erre az èvre,
Ne legyen gyülőlet, csak szeretet ès bèke,
Oly lassan teltek el a napok,
Szinte Mindig bânatot kapok!
Nem ártottam senkinek mègis annyi harag,
Ne menj tovább! Pokolba vezető szalag.
A napok olyan lassan teltek,
A változástól igen csak fèltem.
Minden nap egyes perce,
Alig telett már szeretetbe.
Mindig csak a bú ès bânat,
Nem adott egy kedves társat.
Nem èreztem úgy, hogy fontos lennèk,
Fel adom, most már világgá mennèk,
Aztán egy nap mikor vèget èrt egy kapcsolat,
Nem szóltam, csak hallgattam a szavakat.
De egy hang azt sugallta nekem,
Ne add fel! Harcolj! Kell a győzelem.
Hallgattam a hangra, ès útnak eredtem,
Erős vagyok! Eleget szenvedtem.
Nem hagyhatom, hogy az álmom kudarcot valjon,
Változtatni, új èlet,lépj tovább, cserbe ne hagyjon,
Változni azért, ami szeretnél lenni,
Változtass azért, hogy boldog tudj lenni.
Változtass, mèg, ha kegyetlen is az èlet,
Nevetesd meg, te, a szomorú nèpet.
Èlj a jelennek ès ne válaszolj a múltnak,
Lègy Boldog akkor is, ha csak hátbaszúrtak.
Az èletben nèha meg kell szenvedni azért,
Ha az ember tenni akar valamiért,
Az út járata sose lesz egyenes,
Lèpj előre, bânatot sose less.
Hagyd vègre hátra a szomorú múltat,
Csak èlj, ès vigadj, rajtad áll, tudjad,
Emberként ne legyünk ostobák,
Hisz vannak szèpek ès csodák.
Ezeket kell nekünk megtalálni,
Szomorú nap is jobbá tud válni.
Csak fedezd fel, a csodát ès szèpet,
Ettől lehet szebb, majd az èlet.
